A levendula melegkedvelő és szárazságtűrö növény. Évelő (félcserje), így elméletileg a tél sem okozhat neki gondot. Ez azonban csak részben igaz, hiszen fényigénye nagyon magas – télen pedig alacsony a napsütéses órák száma, amely problémás lehet. A levendula teleltetéséhez, ennek sikeres végrehajtásához szükség van néhány tényező figyelembe vételére, illetve néhány intézkedés meghozatalára. Ezekről lesz most itt szó.
A levendula a Földközi-tenger vidékéről származik, ahol a sok napsütés kedvez növekedésének, fejlődésének. Ennek ellenére szívós növényről beszélünk, nagyon sok helyen képes megélni.
Elég csak a Közönséges levendulára gondolnunk, aminek másik neve Angol levendula – és ezt a megnevezést éppen azért kapta, mert képes a hűvös, esős angol időjárásban is életben maradni, sőt virágozni.
Idehaza is számos helyen láthatjuk ezt a csodálatos, többnyire lila színű virágokban pompázó növényt: talán Tihany és Pannonhalma neve forrt össze leginkább a levendulával.
Évelő növény, egészen pontosan félcserje. A fajtákat illetően: mindegyik egy kicsit más. Vannak ellenállóbb és kevésbé ellenálló fajták. Vannak, amelyek jellegzetes levendula illattal rendelkeznek, míg mások enyhébb aromát árasztanak magukból.
Méretüket tekintve is különfélék: 30 centi magasságtól egészen a 90 centi magasságig is megnőhetnek. A magasabbra növő fajták alkalmasak leginkább a vágott virágként való felhasználásra.
Az USDA klímazónák a levendula teleletetése szempontjából
Az úgynevezett USDA klímazónák olyan földrajzi területek, melyeknek hasonló a minimum és a maximum hőmérséklete. Ezáltal a növények besorolhatók ellenállóképességük szerint a zónákba.
Ezeket a klímazónákat elsőként az Amerikai Egyesült Államok Földművelésügyi Minisztériuma alkalmazta (innen a rövidített elnevezésük: United States Department of Agriculture), de mára már széles körben elterjedt használatuk.
12 zónát különböztet meg ez a skála, melyben a levendula az 5-ös zónától a 12-esig érzi jól magát. Pontosabban fogalmazva: amelyben képes életben maradni. Az 5-ös zóna a -23 és -29 Celsius fok közötti téli leghidegebb hőmérsékletet jelenti, amely már kihívást jelent egyes levendula fajok számára.
Arról, hogy pontosan melyik fajokra, arról mindjárt részletesebben is szólunk.
Mennyire ellenállók a levendulák?
Napos, száraz időszakban a legtöbb levendula fajtának semmiféle problémája nem lesz. Ha legalább minimális csapadékhoz jut, akkor növekedni, virágozni fog.
A tél azonban már nehezebb dió: itt adódhatnak olyan egybeesések, amelyek ellehetetlenítik a levendula megélhetését. Ilyen egybeesés lehet például, ha egy kevésbé szívós fajta egy átlagosnál hidegebb téllele „találkozik”.
Nem mindegy ugyanis, hogy milyen fajta levenduláról beszélünk. Megközelítőleg 28 féle levendula fajt és több min 200 fajtát ismerünk. (Némelyikről az oldalon is írtunk: levendula fajtákról bővebben itt olvashatunk.) Mindegyik egy kicsit más: ellenállóképességüket tekintve is vannak különbségek.
Az egyik legszívósabb fajta például a fentebb említett Közönséges levendula, vagyis Angol levendula. Latin nevén a Lavandula Angustifolia. Ez a fajta, éppen a jó ellenállóképességének köszönhetően világszerte a legkedveltebb és legelterjedtebb. Ez a fajta akár a -29 Celsius fokos téli hőmérsékletet is kiállja.
Ugyanakkor, például a Francia levendula (Lavandula Dentata) jóval érzékenyebb, és kevésbé képes átvészelni a zord időszak szélsőségesen alacsony hőmérsékleteit. A Francia levendula legfeljebb a -12 Celcius fokos téli hőmérsékletet képes átvészelni. Ha enné hidegebb van, nagyon nagy a valószínűsége, hogy sajnos elfagy.
- Hidcote
- Munstead
- Twickle Purple
A hibrid levendulákat tekintve pedig az alábbi fajok emelhetők ki:
- Grosso
- Provanszi
- Fred Boutin
Levendula teleltetése: mik a legfontosabb tudnivalók és teendők?
A télre való felkészülést már nem később, mint tavasszal megtehetjük. Talán igen korainak tűnik, de így van. Akkor igaz és akkor fontos ez a tavaszi dátum, ha palántákat szeretnénk ültetni.
Ekkora ugyanis legkésőbb tavasszal (persze a korai fagyok elmúltával) ültessük ki kertünkbe a levendula palántáinkat. Így a növénynek lesz ideje megerősödni a tavaszi-nyári-őszi, melegebb, napsütésben gazdagabb hónapok alatt.
A növény magas fényigénye miatt feltétlen olyan helyre ültessük őket, ahol a legtöbb – legalább napi 6 óra – napfény éri őket. A talajt illetően részleteket itt olvashatunk, röviden a lényeg, hogy enyhén savas, homokos, kavicsos talajt kedvel. Kiemelten fontos figyelni a jó vízelvezetésre, mert a nedves talajt nem kedveli.
A levendula teleltetése szempontjából a metszés is fontos: félcserjeként tavasszal metsszük a levendulát, ne nyáron és ne is ősszel. A tavaszi metszés is elősegíti az ellenállóképesség fejlődését.
Egyébiránt – ha kertbe ültetett levenduláról beszélünk – semmi különleges teendőnk nincs. Ha netán a kevésbé ellenálló fajták közül választottuk ki levendulánkat, érdemes esetleg egy világos színű talajtakaróval fedni. Lehet ez alufólia-darabka, vagy még inkább világos kavicsréteg, mulcs.
Kiemelten fontos, hogy ne organikus mulccsal takarjunk, mert ez a vízmegtartást segíti elő és alatt könnyen rothadásnak indulhat növényünk.
Még két dolog a levendula teleltetéséről
Még két dolog, ami érdekes lehet a levendula teleltetése témakörben. A locsolást illetően novembertől februárig a növény vízigénye rendkívül kicsi. Ha száraznak érezzük földjét akkor persze meglocsolhatjuk – de ne áztatva.
Ebben az időszakban a tápoldatok használatára sincs szükség, ezt hagyjuk meg tavaszra.
Cserepes levendula teleltetése
Végül, de nem utolsó sorban, a cserepes levendula teleltetéséről. Ez egy kicsit más kérdés, mint a kerti levendula esete a hidegebb időszakban.
Van néhány tipp, amit cserepes növény esetében megtehetünk. Erről itt most nem szaporítanánk a szót, viszont írtunk róla egy külön cikket: a cserepes levendula teleltetése címmel. Jó olvasgatást és levendulázást kívánunk! 🙂
