Mikor elhatározzuk, hogy levendulával szeretnénk díszíteni otthonunkat, kertünket, akkor akad néhány feladat. Ki kell választanunk első körben a fajtát, majd arról is döntést kell hoznunk, hogy palántát vagy magot vásárolunk. Ebben a cikkben a levendula palánta ültetése kerül középpontba: praktikákkal, tippekkel és trükkökkel nyújtunk segítséget a sikeres művelethez!
A levendula ültetése – az alapvető kérdések
Ahogy a bevezetőben már szót ejtettünk róla: valóban, az ültetés a „tervezőasztalon” kezdődik. Hiszen minden sikeres műveletet megelőz a tervezés fázisa. Nincs ez másképp a levendula ültetés esetén sem.
Fontos döntés a fajták közül való választás. Számos típus és számos variáns áll rendelkezésünkre: 28 féle faj és 200-nál is több fajta közül tudjuk kiválasztani a nekünk megfelelőt. Ebben segít az oldalon található cikkgyűjtemény is a különféle fajtákról. (A menüből vagy a bekezdésben található kék linkre kattintva is elérhető.)
Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a forma: palántát vagy magot szeretnénk ültetni? Ez sem sokadrendű kérdés, ehez is van egy segédletünk.
Itt és most, ebben a cikkben arról lesz szó, ha levendula palánta ültetés mellett tettük le a voksunkat. Lássuk is a részleteket!
A levendula palánta ültetése: a kezdetek
Természetesen az elsődleges feladatunk, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet levendula palántánk számára. Valószínűbb, hogy kertbe való ültetést fogjuk választani, de akkor sincs aggódnivalónk, ha cserépbe szeretnénk ültetni.
A levendula cserépbe való ültetéséről itt olvashattok ugyanis.
Vissza a kerthez: kezdetben semmi különleges feladatunk nincs, egyszerűen ásunk egy mélyebb gödröt a levendula palántánknak. Miután ezzel megvagyunk, vegyük kicsit kezelésbe a palántát – ehhez rögvest adunk is egy tippet…
A levendula palánta ültetése: mielőtt földbe kerülne a palánta… két fontos trükk!
Mikor megvásároltuk és hazahoztuk a levendula palántát, meg kell azt szabadítanunk a műanyag kaspótól. Talán semmiségnek tűnhet, de bizony fontos és kissé kényes feladat.
Sokan rontják el ugyanis ezt a műveletet: erőteljes mozdulatokkal feszegetik le az edényt a palántáról – helytelenül. Akkor sem járunk el jól, ha a palántát szárainál megfogva próbáljuk kirángatni a műanyag tárolóból.
Ahogy csináljuk: valószínűleg találunk lyukakat az edény alján. Ezeken keresztül nyúljunk be, és próbáljuk finoman eltávolítani a földet. Aztán forgassuk oldalra, és enyhén, nem durván ütögessük (inkább paskolásnak neveznénk) meg az edény oldalfalait.
Eztán bal kezünk hüvelyk- és mutatóujjával nyúljunk be a növény tövéhez, egész közel a földhöz, jobb kezünkkel pedig fogjuk meg az edény alját. Óvatosan, finom, „lötyögető” mozdulatokkal húzzuk a két kezünket ellentétes irányba, és húzzuk ki a palántát a műanyag kaspóból.
Jöhet a második tipp? Fogjunk kezünkbe egy élesebb tárgyat: lehet ez kés vagy akár a növény nevét tartalmazó, keményebb anyagú cédula is a boltból. Fogjuk meg a földlabdát, mely levendula palántánkat tartalmazza, majd forgassuk körbe és minden oldalon hosszúkás irányba ejtsünk meg néhány vágó-mozdulatot, kb. 0,5-1 centi mélységben.
Forgassunk fejjel lefelé, és földlabda alján is ismételjük meg ezt a műveletet.
Miért van erre szükség, mi célt szolgál ez? Ezzel a művelettel a palántánk gyökereinek egy részét ketté vágjuk. Nem kell félni, ezzel nem ártunk, sokkal inkább használunk: ahol ugyanis elvágtuk a növény gyökerét, ott segítjük a burjánzást és a gyökerek elágazását, „földbe gyökerezését”.
Ez pedig ültetéskor, ültetés után kifejezetten előnyös lesz levendulánk számára, pont erre van ugyanis szükség. Ha nem tennénk meg a bevagdosást, akkor a növény gyökérzete megtartaná a műanyag kaspó formáját, és nem igazán terjeszkedne (ki) a környező talajba.
Miután megtörtént a bevagdosás, kezünkkel morzsoljuk ki a föld egy részét a gyökérzet körül. Nem kell túlzásba vinni, a végeredmény egy kissé zilált külsejű, szedett-vedett földlabda lesz.
Következhet maga az ültetés
Ha eddig megvagyunk, akkor eljutottunk a földbe helyezésig. Nagyjából akkora gödröt ássunk, hogy szintben lehessen a levendula töve a földdel. Helyezzük bele a levendula palántát, és takarjuk be földdel.
Finoman nyomkodjuk rá a földet a növényre, hogy eltávolítsuk az apró levegőbuborékokat.
Ismét egy jótanács következik: a palánta körül egyengessük el a földet egy kb. 10 centis körben. Ezt követően, (ezen kívül) koncentrikus körben építsünk egy kisabb fajta gátat: vegyük körbe a növényt egy kisebb földhalommal – mintha egy kis tálkát vagy kutat képeznénk.
Ezzel előkészítettük a terepet az áztatásnak, amely az ültetés fontos része! Heti 1-3 alkalommal öntözzünk, és mindegyik alkalommal kétszer töltsük meg ezt az imént kialakított gátat, kutat vízzel. Ezt az első hetekben folytassuk, aztán ritkíthatjuk az öntözés gyakoriságát.
A levendula bár szárazságtűrő növény: nem szükséges sokszor öntözni, amikor viszont öntözzük, akkor szükséges, hogy elegendő vízhez jusson, főként az ültetést követő időszakban.
A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk…
Szintén az öntözéssel kapcsolatos. Az első időszakban öntözzük bátran, a fentebb leírtak szerint. ha netán túlöntöznénk, azt is könnyen észrevesszük: halványsárga, fakó levelek láttán kicsit fogjuk vissza magunkat.
Jó levendula palánta ültetést, jó locsolgatást és kellemes kertészkedést kívánunk!
