Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy vajon a levendula metszése tavasszal ideális-e? Gyönyörűséges virágaival és kellemes aromájával a levendula minden kert éke lehet. A legtöbb fajta elég ellenálló ahhoz, hogy Magyarországon is gond nélkül életben maradhasson. Ahhoz azonban, hogy minél bokrosabb és dúsabb legyen, majd minél szebb virágokkal örvendeztessen meg minket, szükség van a metszésre is. Erről lesz most bővebben szó.
A levendula a Földközi-tenger vidékéről származik, ahol a sok napsütés kedvez növekedésének, fejlődésének. Ennek ellenére szívós növényről beszélünk, nagyon sok helyen képes megélni.
Idehaza is számos helyen láthatunk levendula mezőket: talán Tihany és Pannonhalma neve forrt össze leginkább a levendulával kishazánkban.
Évelő növény, egészen pontosan félcserje. A fajtákat illetően: mindegyik egy kicsit más. Vannak ellenállóbb és kevésbé ellenálló fajták. Vannak, amelyek jellegzetes levendula illattal rendelkeznek, míg mások enyhébb aromát árasztanak magukból.
Méretüket tekintve is különfélék: 30 centi magasságtól egészen a 90 centi magasságig is megnőhetnek. A magasabbra növő fajták alkalmasak leginkább a vágott virágként való felhasználásra.
A levendula gondozása, metszése
A levendula igényei közül kiemelhetünk kettőt, amely létfeltételeit jelenti. Ez pedig egyrészt a napfény, másrészt pedig a szárazság. Ez a növény ugyanis rendkívül fényigényes: legalább 6 órányi napsütést igényel.
Ezzel együtt nem szereti, ha rendszeresen és sokat locsoljuk. Fontos, hogy talaja jó vízelvezető legyen, hiszen a nedves földben rothadásnak indulhat. Ezért sem tanácsos például organikus talajtakaróval fednünk környezetét.
(Ha mindenképp fednénk, akkor inkább világos színű kavicsos mulcsot alkalmazzunk: ez egyrészt visszatürközi a napfényt, valamint nem tartja benn a nedvességet a talajban. Tehát duplán előnyös.)
A metszést illetően is van tudnivaló – részletek kicsivel lejjebb.
A levendula félcserje, és mint olyan…
Ha például a levendulát, mint egy lágy szárú növényt próbálnánk megmetszeni, sajnos az valószínűleg nem élné túl a műveletet. Ezért sem mindegy, hogy is nevezzük, hova is soroljuk a levendulánkat – hiszen a metszést illetően is befolyásoló tényező.
A levendula metszése tavasszal? A tökéletes időpont!
Ha mindent jól szeretnénk csinálni, és időnk is megendedi, akkor évente kétszer metsszük meg levendulánkat. Bár a levendula megbocsátó növény, ha ettől eltérünk sem lesz óriási probléma.
Eláruljuk: a levendula metszése tavasszal tökéletesen megfelelő. Tavasszal ébredezik a természet, a hosszú tél után megindul az élővilág. Nyílnak a fák és bokrok, így a levendula is. Ekkor jót teszünk a növénnyel, ha kap tőlünk egy kis kölső segítséget a megújulásra.
Az évi első metszéskor figyeljünk arra, hogy az utolsó fagyok már ne tudjanak kárt okozni. Ezeket tehát mindenképp várjuk ki, utána szabad a gazda!
A levendula tavaszi metszése ad arra időt és lehetőséget, hogy alaposabban visszavágjuk a növényt. Azért sose essünk túlzásba, maradjon is valami a növényből, de ilyenkor lehetünk kicsit bátrabbak.
A második metszés nyáron történhet. Függően attól, hogy a virágokat szeretnénk-e hasznosítani, létezik egy korai és a egy kései metszés.
Ha a virágokat szeretnénk például levendula illatosító készítésének céljából begyűjteni, akkor érdemes a virágok korai fázisban történő aratása.
Ha inkább rovább gyönyörködnénk a levendula virágaiban, akkor ráérünk az elnyílás után megtenni a metszést.
Célszerű, hogy levendula metszése tavasszal legyen az alaposabb. Ekkor ne féljünk jobban visszavágni levendulánkat. Aztán, amikor elkövetkezik a nyár, akkor már inkább csak a virágokat tartó szárakat vágjuk le. Így marad elég növényzet arra, hogy a növény elég ellenálló maradjon a téllel szemben.
A levendula metszése tavasszal történjen tehát alaposabban
Összefoglalva tehát, a levendula tavaszi metszése az „igazi”, a nyári már csak afféle kozmetikázás, előkészülés a télre. Meg fogunk lepődni: akár már pár nappal az alaposabb metszés után friss hajtásokat fogunk látni! A cikk írása is éppen tavasszal történt, így friss tapasztalataink is ezt igazolták – csodálatos a természet megújuló-képessége!
